" A szerző új regényében, mely szinte egy időben 33 nyelven jelenik meg, egy fiatal brazil lány életét meséli el. Maria egy gyerekkori csalódás után úgy érzi, soha életében nem fogja megtalálni az igaz szerelmet. Egy váratlan találkozás révén eljut álmai városába, Genfbe, ahol mesés gazdagságot és hírnevet remélve kezd táncosnőként dolgozni. Hamar ráeszmél, hogy a hírnevet nem adják ingyen, és nemsokára az utcán találja magát, ahol prostituáltként kell megélnie. Az igaz érzelmekről rég letett ugyan, de a szexualitás új és új utakra csábítja mindaddig, amíg egy fiatal festő fel nem lobbantja benne a szerelem tüzét. Választás elé kényszerül: vagy végleg feloldódik a testiségben, vagy megtalálja saját "belső fényét", és a szent szerelemben keresi meg a szex helyét. Coelho újabb világsikerű művében a szerelem szentségéről és a benne rejlő szexualitásról ír, tabuk nélkül, szenvedéllyel, a tőle megszokott spirituális emelkedettséggel. " (Libri)

így, 11 perc 11-én 11:40-kor. (nekem mindig valami véletlen üt ki? oO) Hát a könyv ajánlószövege után jönne egy pár soros véleményezés. Nem volt unalmas könyv, bár az elején azt hittem, hogy egy rossz könyvet fogtam megint ki, de végül rájöttem, hogy nem lett igazam (: és ez így jól is van. Ez a könyv igazából mondhatnám hogy közelebb van a "real life" jelzőhöz, részben. Maria sorsát igazán nem irigyeltem, már csak azért is mert úgy kell rájönnie a dolgokra, ahogy fájdalmasabb. A befejezés nyitott sorú. Nem ír a nő további sorsáról, de megáll már saját lábán a világban. És igen, ez valóban nem egy olyan "álmodós" könyv.

Értékelés: 5/3,5 (:

-----------------------------------------

leghamarabbi következő könyvről való beszámoló azt hiszem a Tartuffe  (from Moliére) lesz, ugyanis kötelező :S vagy inkább *:D? na majd meglátjuk ha nekiugrok és egyhuzamban elolvasom (: x D

Most egy olyan író könyvét szeretném itt bemutatni/említeni, akitől még nem volt itt semmi bemutatásszerűség a blogban.

Egy fiatal nő hangjával kezdődik a mű. Veronika szlovén nemzetiségű, 24 éves éves nőnek látszólag mindene megvan, ami egy normális élethez kell. Ám e normális élet mégis beprogramozottnak, állandónak, unalmasnak tűnik a számára. Az emberek megisszák reggel a kávéjukat, rohannak a munkába és mint a gépek dolgoznak addig amíg a munkaidejük tart. Azután hazamennek be a mikróba a kész kaját és tv-nézés, antenna kapcsolgatás, majd a távirányítóval a kezükben elalvás. Ha van élettárs ha nincs akkor is az önző vágyak keresése, az élvezeteké, ami eleinte jónak is tűnik, majd még többet akarunk és még többet. És ha az ember nincs észnél akkor ez függőséggé válik, akárcsak az alkohol, cigi, drog, na és a nyugtatók. Majd egy szép este az ember depresszióba süllyed, reményvesztetté válik és úgy dönt, hogy bealtatózza magát, mert nem lát színeket maga körül, hanem csak a mechanikus dolgokat, a gépiességet, beprogramozást, és mindennek az elfajulását, az öregséget, a magányt, a céltalanságot. Miért az élet ha nincs semmi célja? Nincs dolog amit elérhetnénk, csak megyünk a fejünk után és egyszer nekimegyünk a falnak.... "...és nagyot koppan akkor azután elhallgat". Veronika látja maga körül azokat az embereket akik álarc mögé rejtőznek, befalazzák a saját énjüket, gondolataikat és véleményeiket és próbálnak olyan életet élni ami szerintük normális, vagyis olyat amilyet a többi is él... Veronika ebbe nem törődik bele, ezért beszed egy csomó nyugtatót, és azért választja pont ezt a módszert, mert ez számára a legmegfelelőbb, s szerinte mindenki számára. Terve nem sikerül, egy elmegyógyintézetben ébred fel, ahol közlik vele hogy napjai vannak még csak hátra (ami valójában a könyv későbbi részében kiderül, hogy nem igaz, hanem az orvos akarta a jobb útra téríteni). Veronika szeme kinyílik, és kezdi észrevenni, hogy mennyiféle ember létezik. Elgondolkodik az életén, felfedez új értékeket, vonásokat a világban és az emberekben. Ebben az elmegyógyintézetben találja meg az utolsó napjaiban azt a valakit, akivel meg szeretné osztani mindazt amit átélt, ami történt vele és amikre rájött. De tudja, hogy nemsokára meghal, így utolsó napját a skizofréniás elmebeteggel akarja tölteni. A férfi, aki valójában túllépte az ábrándok, álmok határát meglátja a nőben azt amit keresett. Megszeretik egymást, ami már talán nem is szerelem, hanem szeretet. Felfedezik egymás értékeit, és a világ értékeit. Így már talán nem is lesz fontos az, hogy mi lesz kettejük sorsa, mivel az a fontosabb talán, hogy tisztelik egymás egyéniségét, de amellett a saját életüket és nézeteiket, és énjüket is tudják élni, továbbfejleszteni és végre maguk mögött hagyhatják a sablonos, gépies, megtervezett és megszabott életet. A könyv nekem egy üzenetnek számít, talán ilyesféle mondatban röviden, hogy : Nyitott szemmel a világra és a benne élőkre.

Letöltés hamarosan.