Nehogy elemzésre várjatok. az nem lesz :P

Nem igazán vagyok hozzászokva, hogy a kötelezőekről is írjak úgymond egy élménybeszámolót és értékelést, de azért most teszek kivételt is néha. Általában kiolvasom ezeket is, nem csak azt amiket úgymond van kedvem kiolvasni. Néha megéri, néha nem, de azért mindenből lehet valamit leszűrni a véleményem szerint.

Moliére e vígjátéka szintén tartalmaz valami utalást, akárcsak az ő többi műve, de néhány kortársának a műve is (értem ez alatt a felvilágosodás és klasszicizmus időszakát). Azonban ő merőben más műfajban fejezi ki - figurázza ki - a csalást, álszenteskedést, mint a kortárs drámaírói. Igazából nekem tetszettek Dorine közbeszólásai, megjegyzései, csipkelődései, amivel kifigurázza kissé Orgont, a ház urát, kibékíti Valért és Marianne-t, és lényegében mindig az igazat képviseli. Tetszett Cléante ésszerű gondolkodása, avagy aki Moliére gondolatait és nézeteit vallja, és valójában ő is a rezonőr (szócső) a műben. A végét ugye (mint némi babrászás után a neten meg lehet találni) másképp is lehetett volna befejezni, de azért mindig vannak felettesek (Napkirály - XIV. Lajos és a jólelkűség elmaradhatatlan ugye...) és ezért kellett mégis így befejeződnie. Ennek ellenére mégis megvolt a csattanó(?) a végére, ámbár az mégis tanulságos figyelmeztetés lehet azoknak, akik hiszékenyek, és gyorsan bedőlnek azoknak az embereknek akik Tartuffe-izmusát űzik...

Értékelés: 5/2

" A szerző új regényében, mely szinte egy időben 33 nyelven jelenik meg, egy fiatal brazil lány életét meséli el. Maria egy gyerekkori csalódás után úgy érzi, soha életében nem fogja megtalálni az igaz szerelmet. Egy váratlan találkozás révén eljut álmai városába, Genfbe, ahol mesés gazdagságot és hírnevet remélve kezd táncosnőként dolgozni. Hamar ráeszmél, hogy a hírnevet nem adják ingyen, és nemsokára az utcán találja magát, ahol prostituáltként kell megélnie. Az igaz érzelmekről rég letett ugyan, de a szexualitás új és új utakra csábítja mindaddig, amíg egy fiatal festő fel nem lobbantja benne a szerelem tüzét. Választás elé kényszerül: vagy végleg feloldódik a testiségben, vagy megtalálja saját "belső fényét", és a szent szerelemben keresi meg a szex helyét. Coelho újabb világsikerű művében a szerelem szentségéről és a benne rejlő szexualitásról ír, tabuk nélkül, szenvedéllyel, a tőle megszokott spirituális emelkedettséggel. " (Libri)

így, 11 perc 11-én 11:40-kor. (nekem mindig valami véletlen üt ki? oO) Hát a könyv ajánlószövege után jönne egy pár soros véleményezés. Nem volt unalmas könyv, bár az elején azt hittem, hogy egy rossz könyvet fogtam megint ki, de végül rájöttem, hogy nem lett igazam (: és ez így jól is van. Ez a könyv igazából mondhatnám hogy közelebb van a "real life" jelzőhöz, részben. Maria sorsát igazán nem irigyeltem, már csak azért is mert úgy kell rájönnie a dolgokra, ahogy fájdalmasabb. A befejezés nyitott sorú. Nem ír a nő további sorsáról, de megáll már saját lábán a világban. És igen, ez valóban nem egy olyan "álmodós" könyv.

Értékelés: 5/3,5 (:

-----------------------------------------

leghamarabbi következő könyvről való beszámoló azt hiszem a Tartuffe  (from Moliére) lesz, ugyanis kötelező :S vagy inkább *:D? na majd meglátjuk ha nekiugrok és egyhuzamban elolvasom (: x D